Kedves Tagtársak!

Az idei nyáron is nagy személyi veszteségek érték egyesületünket. Elhunyt Rittling Béla, egyesületünk aktív tagja, szinte teljes családjával vett részt rendszeresen programjainkon. Szűk családi körben búcsúztatták. Emlékét kegyelettel megőrizzük.

Augusztus 18-án érkezett a szomorú hír, hogy méltósággal viselt betegség után elhunyt Geiszler József, egyesületünk helytörténeti kutatásainak legaktívabb segítője, akinek gyűjteménye megkerülhetetlen jelentőségű városunkban. Végső búcsúztatására augusztus 30-án, csütörtökön 15 órai kezdettel kerül sor a dorogi temetőben. Kérjük tagtársainkat, hogy aki teheti, kísérje el utolsó útjára Geiszler Józsefet.


Minőség, hűség, teljesítmény

(Emlékezés Kovács Lajosra)

 

 

Kovács Lajos halálával fájdalmas veszteség érte Dorogot. Olyan ember távozott közülünk fizikai valójában, aki a minőséget képviselte íróként, pedagógusként, helytörténészként egyaránt.

 

Nem véletlenül fordult a figyelme a magyar pedagógiát Apáczai és Comenius nyomán újra sorskérdésként kezelő Zsolnai József életműve felé. A nevelésügyet a „tudomány egészében” értelmezni kívánó Zsolnai programját akkor kezdte bevezetni iskolájában, amikor már túl volt az esztergomi táborsorozaton, amelynek során gyerekekkel feldolgozta és megjelentette Esztergom szinte teljes történetét. Akkor már többkötetes, neves íróként megjelent egy gyerekekkel készített interjúja az egyik Zsolnai-féle tankönyvben. Vezetése alatt került a tantervbe a Zrínyi iskolában a „gyakorlatközeli pedagógia” programja, és annak egyik fontos eleme a „Kutató Gyerekek Tudományos Konferenciája”. Irányításával és mentori példájával az ország egyik legsikeresebb iskolájává vált a dorogi a tudománypedagógia minőségi művelése terén. Kovács Lajos pedig egyértelműen a mozgalom legtöbb sikert felmutatni tudó tagja lett. Ez volt pedagógiai munkásságának Zsolnaival egybecsengő lényege: sikeres tehetségkiválasztás, és valódi teljesítményre ösztönzés, élethosszig tartó készségek, kompetenciák fejlesztése. Az egyik ÉKP-s értekezlet szünetében átadta az általa szerkesztett egyik kötetét a „Dorogi értékek nyomában” című csak gyerekírásokat tartalmazó kötetét. Zsolnai így köszönte meg: „Tudod, könyvállványomon minden ÉKP-s iskolának van egy polca. A tietek a leghosszabb.”

 

Pedagógiai törekvéseit azért is tudta sikeresen megvalósítani, mert rendkívüli színvonalú és mennyiségű saját teljesítményt mondhatott magáénak íróként, szerkesztőként, közéleti személyiségként, kutatóként egyaránt. Szenvedélyesen érdekelte a helyi értékvilág, izgalmasan, új helyismereti műfajokat teremtve tudta publikálni kutatási eredményeit. Tanítványaival is helytörténeti témakörben érte el legnagyobb sikereit.

 

 Szépirodalmi munkásságának is jellemzője volt, hogy a helyi környezetben játszódtak mély humanizmust tükröző történetei. Magával ragadó volt kifejező ereje, műfajhoz illeszkedő stílusa. Mindennek egyik kiemelkedő példája volt kétkötetes sporttörténetünk. A kiemelkedően szorgalmas gyűjtő, Meszes Lajos tényhalmazából olyan izgalmas hétről hétre nyomonkövetett eseménysor bontakozik ki az olvasó előtt, amely csak Tandori Dezyő hasonló tematikájú könyveihez hasonlítható.

 

Szerkesztőként is arra törekedett, hogy minél több dorogi kapjon helyet folyóirataiban. Az egyik alkalommal a Szegeden megjelenő Kincskereső című gyermekirodalmi folyóirat folytatásokban közölte meseregényét. Illusztrátornak Furlán Ferencet kérte meg. Az Új Forrás című megyei folyóiratban is markánsan jelent meg a dorogi tematika, valamint publikáltak Doroghoz kötődő szerzők, mutattak be dorogi alkotókat.

 

Helyismereti sorozatai (Dorogi füzetek 53 kötete, Dorogi értékek nyomában 27 kötete) Magyarország honismereti térképen egyik legjelentősebb helyévé tették Dorogot. Közösségteremtő készsége ott lappang kiadványaiban is: gyakran vált szerkesztési elvvé, hogy valamennyi alkotó a témakörben közös, antológiaszerű kiadványokban közösen jelenjen meg.

 

Külön fejezetet jelent közéleti munkássága. Tizenhat évig volt a képviselő-testület tagja. Ott is közösséget képviselt, Dorog Város Barátai Egyesületét, amelynek létrehozatalában is kiemelkedő szerepet játszott. DVBE megalakulásakor a szervezet céljairól többek között ezt írta: „Egyesületünk politizáló, de nem politikai szervezet. Amiért szót emelünk, az a várospolitika. Nyitottak vagyunk minden iránt, amire egy kisebb vagy nagyobb közösség igényt tart…Szeretnénk megőrizni a városközpont lebontott, történelmi épületeinek emlékét, szobrainkat, múltunk ereklyéit. Kiadványokkal, füzetsorozattal kívánjuk megörökíteni múltunkat:”Mindez tökéletesen megvalósult. A közel három évtizede tevékenykedő szervezet vezetőségének folyamatosan tagja volt titkárként, szerkesztőként, az utóbbi években pedig az elnöki feladatot látta el. Jelentős a szerepe abban, hogy ma Dorog önszerveződő közösségei jól működnek együtt, közös pályázati projekteket tudnak működtetni, kölcsönösen támogatják egymás munkáját.

 

Dorog városa jól megérdemelt országos és megyei díjai mellett többszörösen és a legmagasabb formában is kifejezte elismerését Kovács Lajos életműve iránt. Minőségre törekvése, lakóhelyéhez való termékeny hűsége örök példa marad, teljesítménye viszont megismételhetetlen.

 

Dankó József


Dr. Csiffáry Nándor búcsúztatása

Vannak az életben nagyon nehéz pillanatok. Nagyon nehéz végső búcsút venni volt tanárunktól. Nagyon nehéz búcsúzni közösségteremtő vezetőnktől. Nagyon nehéz elengedni végleg jóbarátunkat. Nagyon nehéz elbúcsúzni számunkra szép és fontos életművet alkotó társunktól. Még nehezebb, ha akitől búcsúzunk egyszemélyben jelentette mindezt. Dr. Csiffáry Nándor ilyen személyiség volt.

Pályafutása legnagyobb részét a pedagógus hivatás gyakorlása adta, mégpedig a pályáját egyfajta vonzó értelmiségi küldetésként felfogva. Tanítóképzős hallgatóit azzal a határozott empátiával nevelte a pályára, ami a legjobb útravalót jelentette. Mindig rendkívül közvetlen volt tanítványaival, tisztelte tehetségüket, véleményüket. Rendkívüli műveltségével minden témában otthon volt. Legendássá váltak azok a reggeli buszutazások, amelyek során hallgatóit, tanár kollégáit folyamatosan szóval tartotta, kíváncsian hallgatta hozzászólásaikat mindenről, ami aktuális volt. Tőle tanulhattuk meg, milyen fontos a pályán a tanítványok világának megismerése, azoknak a témaköröknek a megismerése, amelyekkel a fiatalok foglalkoznak. Ilyen tudatos és őszinte érdeklődést a fiatalok világa iránt csak az idősödő írónál, Déry Tibornál tapasztalhattunk.

Az értelmiségi típusok közül nem a csupán csak elemző, hanem a dönteni is tudó, feladatokat bátran vállaló, közösségét szolgáló típusnak volt nagyszerű példája. Amikor a rendszerváltás előjeleként új közösségek jöhettek létre, alapító tagja, majd elnöke volt Dorog Város Barátai Egyesületének. Egyenes folytatása volt pályáján az új vállalt feladat pedagógus hivatásának. Ugyanaz az empatikus határozottság jellemezte munkáját. Minden jó ügyet támogatott, magát mindig a háttérben tartva egy kicsit. Sokszor idéztük kifejező gondolatát, amit a szépen gyarapodó „Dorogi füzetek” kiadása kapcsán többször mondott: „Ha semmi mást nem csináltunk volna, csak a füzeteket adjuk ki, már akkor is sokat tettünk volna”. Pedig sok minden mást is tett az egyesület, de Csiffáry Nándor kiegyensúlyozó, értékek mentén gondolkodó elnöksége minden nehézségen átsegítette a szervezetet. Nagy szerepe van abban, hogy közösségépítő példája nyomán az Egyesület közel három évtizede működik, és vállalt feladatait igyekszik teljesíteni.

Dr. Csiffáry Nándor példát mutatott alkotó emberként is, olyan helytörténeti életművet hozott létre, amely megkerülhetetlen a későbbi kutatók számára. Megírta Dorog két világháború alatti történetét, közölte a II. világháború alatti emlékiratait. Összeállította egyesületének első krónikáját a tízéves évforduló alkalmából. Nem zárkózott el olyan apróbb közlésektől sem, amik a helyismeret szempontjából hézagpótló adalékok: bemutatta a Spóner Mozit vagy egy kallódó jegyzőkönyvnek is nyomába eredt. És megjelent doktori disszertációja is a sorozat 22. darabjaként a „Dorogi füzetek” addigi legvaskosabb köteteként. A közel kétszázötven oldalas dolgozat elmélyült kutatások nagyszerű összegzése, a tudományos dolgozat minden követelményének megfelel. A nagy ívű munka rendkívül szerény címe pontosan jellemzi alkotóját: „A dorogi barnakőszén-medence iparföldrajzi vázlata”. Szerkesztője volt a Dorogi lexikon első, valamint második, javított kiadásának is. Nemcsak értékeket teremtett, hanem felajánlásokkal is támogatta szűkebb és tágabb közösségét. Egy gondosan összegyűjtött és könyvtárilag is feltárt könyvsorozatot is felajánlott erdélyi testvértelepülésünk, Felsőboldogfalva könyvtárának. Sváb bútorokkal is gazdagította múzeumunkat.

Dr. Csiffáry Nándor családja is szinte szellemi műhelyként működött. Már az 1971-ben megjelent Dorogról a dorogiaknak című munkájában Budayné Mosonyi Klára a dorogi alkotó értelmiséget bemutató körképét a Csiffáry házaspárral kezdi. Bemutatja mindkettőjük kutatásait, amelyeknek eredményei a „Dorogi füzetek” becses darabjai.  Fiuk, Tamás követve édesapja útját, a Tanítóképző Főiskola tanára lett. Rendkívül szerteágazó publikációs tevékenységének is kiemelkedő darabja Évgyűrűk című könyve. Kovács Lajos nekrológjában így ír a kötetről: „Fiával közösen alkotta meg a család szociográfiai évgyűrűinek metszetét, egy kötetnyi párbeszédben megörökítve nemzedékek egymásra épülő sorsát, újra átélve és szerény jelzőkkel illetve az életpálya döntéseit, eredményeit.” Menye kiváló múzeológus, rendszeresen publikáló szakember.

Dr. Csiffáry Nándor 1925. október 14-én született Dorogon. Az esztergomi bencés gimnáziumban érettségizett 1944-ben. Rövid mosonmagyaróvári főiskolai kitérő után – az akkori nevén – Pázmány Péter Egyetemre iratkozott be. 1950-ben vehette át történelem-földrajz szakos diplomáját. Az 1950-51-es tanévben az Állami Balett Intézetben tanított. 1951-től 1954-ig a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Földrajz Intézetében dolgozott. Ezalatt az idő alatt teljesítette katonai szolgálatát. 1953 áprilisától 15 hónapig a Felsőoktatási Minisztérium munkatársa volt. 1954-től nyugdíjazásáig az esztergomi Tanítóképző Intézetben tanított. 1955-ben vette feleségül Vieder Katalint, 1958-ban született fiuk, Tamás. 1988-ban már nyugdíjasként részt vett Dorog Város Barátai Egyesületének megalapításában, amelynek első elnöke is volt, 2010-ben 22 évi szolgálat után kérte felmentését. Munkásságát a szervezet tiszteletbeli örökös elnöki címmel ismerte el. Kétszer is megkapta az Oktatásügy Kiváló Dolgozója címet (1966, 1970, a Kiváló Munkáért elismerést (1987), valamint a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést (1984).

Nagyon jól ragadja meg Pilinszky János a tehetség utólagos természetességét: „A tehetségben éppen az a szép, hogy él, hogy kiszámíthatatlan, meglepő. Hogy utólag úgy evidens, akár egy kör, de előre mégis tökéletesen megjósolhatatlan” . Dr. Csiffáry Nándor lezárult, megkűzdött életpályájához is illik ez a gondolat: tehetsége teljes körűen bontakozott ki. Ezt ismerte el szülővárosa is a Dorogiak Dorogért Alapítvány elismerő oklevelével, a város Pro Urbe díjával. Életművét és emberi példáját megőrizzük és ajánljuk a következő generációk számára.

Dorog városa és Baráti Egyesülete nevében búcsúzunk: Nyugodj békében, Nándi bácsi!


Pick József búcsúztatása

Vannak olyan személyiségek, akiknek a neve összeforr szülőhelyük, otthont adó településük nevével, közösségével. Pick József ilyen személyiség volt. Ráadásul azon ritka eset volt az övé, hogy nem is egy területen írta be  szó szerinti értelemben is nevét a település történetébe.

Kiemelkedő képességű sportember volt. Buzánszky Jenőhöz, Ilku Istvánhoz, Monostori Tivadarhoz, Debre Viktorhoz, Szax Róberthez, Kismóni Jánoshoz hasonlóan Pick József is válogatott sportoló volt nemzetközi sikereket elérve választott sportágában, a hegymászásban. A Pamír-expedíció, amelynek tagja volt, és sikeres csúcstámadásban is részt vett, külön fejezete a magyar hegymászás történetének. Amikor 2014-ben, a dorogi szervezett sportélet centenáriumán egy valamennyi sportágat reprezentáló kötettel tisztelgett a város a jeles évfordulón természetesen Pick József is nyilatkozott. Egyik kiemelkedő teljesítményéhez – amelyet átlagos adottságú és felkészültségű ember meg sem próbálhatott volna - csendesen hozzáfűzte: „Ám nekem nem okozott különösebb problémát a feljutás, hiszen mindig sokat edzettem.” Dr. Csiffáry Nándor mesélte el egy alkalommal, Pick József milyen hihetetlen elszántsággal és szorgalommal készült a szakosztályi programon túl teljesen önállóan a környékbeli hegyek legnehezebb szakaszain például a Pamír-expedícióra is. Az eltökélt munka, az ügyszeretet alaptulajdonsága volt. Teljes körűvé tette a turizmus iránti tiszteletét, amikor 1988-ban összeállította a dorogi turizmus fél évszázados, nemzetközi sikerekben is gazdag történetét. És ebben a munkájában már benne volt másik alaptulajdonsága – egy teljesen más területe életünknek – a helyi értékvilág tisztelete a feltárás, a bemutatás szándékával egybekötve.

Nagyszerű helytörténeti gyűjtő, kutató, publikáló szakember volt. Gyűjtőként minden érdekelte, ami dorogi. Ott volt minden fórumon, levéltárban, hozzáférhető hagyatéknál, amiben szűkebb hazájáról remélhetett valamit. Szűkebb kutatási területe a helytörténeten belül a német nemzetiség sorsa, problematikája volt. Az idei kettős évfordulóra is különleges, kétnyelvű könyvvel készült a város: az idén emlékeztünk a kitelepítés 70. és a Wendlingen am Neckarral kötött testvértelepülési szerződés 20. évfordulójára. Pick Józseffel is hosszú és érdekes beszélgetés olvasható a könyvben. Itt említi, hogy elsőnek dolgozta fel a témakör teljes történetét. A „Dorogi füzetek” 3. kötete ezt a szerény címet viseli: „A dorogi németség rövid története”. Ennek a kiadványnak az előszavában fogalmazza meg reményeit: „…e kis munkám bátorságot ad és öntudatra ébreszti a még élő dorogi németeket.”  Ebben a kis eldugott gondolatban ragadható meg Pick József helytörténeti munkásságának lényege. Áttörni a jogos félelmeket, és egyben feltárni a fájó múltat is, hogy azok az estenként tragikus események soha többé ne ismétlődhessenek meg. Ebben van talán munkásságának legnagyobb érdeme, és ezért mondhatjuk alapforrásunknak életművét.

Feltűnően érdekes vonása helyismereti kutatásainak az az igyekezet, hogy éljen a számítástecnika  új lehetőségeivel. Hamar felismerte, hogy új rendszerezési, publikációs lehetőségeket jelent a számítógép tömeges megjelenése. Ebben a témakörben még 1986-ban nagy érdeklődést és elismerést kiváltó előadást - mai értelemben is mondhatjuk -, prezentációt tartott a megye történelemtanárainak.

Kiemelkedő példát mutatott Pick József közösségépítő magatartásával is. A sportban is, a kutatómunkában is fontos az együttműködés, az együtt cselekvés tudatossága. Egész pályáját meghatározta ez az attitűd. A Turista Szakosztály vezetőjeként is tevékenykedett, alapító tagja volt a helyi értékek bemutatását felvállaló Dorog Város Barátai Egyesületének. Az ő dolgozatának kiadásával indult a ma már 51. köteténél tartó „Dorogi füzetek” sorozat: „A dorogi posta története”. Mindig segítette a fiatal kutatókat, különösen - a példája nyomán is -  helytörténeti kutatásokra vállalkozó gyerekeket. Jelképesnek érezhetjük azt a közös kutatást, amely a dorogi egyházak bemutatására irányult 1994-ben. A Zrínyi iskola Kincskereső Alkotótábora Pick József Történelmi egyházaink 1945-ig című tanulmányát egészítette ki részletkutatásokkal és azokat megfogalmazó dolgozataikkal. A gyerekekkel együtt publikált írások a „Dorogi füzetek” 9. kötetében jelentek meg.

Pick József 1933. október 22-én Dorogon született. Technikumi tanulmányai után A Bányagépgyár és a Dorogi Mészmű voltak. Hamar bekapcsolódott a Turistaszakosztály munkájába, amelynek vezetője is lett, később az Országos Hegymászó Történeti Bizottság is tagjai sorába választotta. A Pamír-expedícióval aratott sikerei mellet megmászta többek között az Alpok öt legmagasabb csúcsát. Kajakkal a legnagyobb hazai túrákat teljesítette. Kedvenc kajakja a Zrínyi iskola féltve őrzött kincse. Kutatásainak összegzései megjelentek a „Dorogi füzetek”, a „Dorogi értékek nyomában” című kiadvány-sorozatokban, a hegymászók és ásványgyűjtők szakfolyóirataiban, a „Közhírré Tétetik” című városi lapban. Prospektust, városi térképet szerkesztett Dorogról, helytörténeti kiállításokat rendezett a városban, a városról. Digitalizált gyűjteménye „Dorogi dossziék” címmel hozzáférhető. Jelentős - többek között - a „Magyar rádiózás 80 éve” című 350 darabból álló gyűjteménye.

Munkásságáért számtalan elismerést kapott: Kiváló szakosztályvezető (1964); Miniszteri kitüntetés a Lenin-csúcs meghódításáért (1967); Dorogiak Dorogért Alapítvány elismerő oklevele (1993); Pro Urbe díj (1997)

 Utolsó interjújában német identitására utalva megjegyzi: „Amúgy rokonság volt az egész falu.” Búcsúzik Pick Józseftől a példaadó életműve előtt tisztelgő „rokonság”, Dorog városa saját halottjának tekinti.

 


Egy életmű a tudományos igazság és a művészi szépség szolgálatában

Dr. Till József búcsúztatása

A 91. életévében, augusztus 8-án elhunyt dr. Till Józsefre igazán illik az a kitüntető jelző, amelyet a sokoldalú, alkotó emberek közül is csak nagyon kevésre mondhatunk: reneszánsz alkatú személyiség volt. Ennek a személyiségtípusnak talán legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a tudományos igazságok keresését és a művészi szépség kifejezését egyszerre képes életprogrammá tenni. Dr. Till József munkásságában, mindennapjaiban gyakran figyelhettük meg e két személyiség komponens összekapcsolódását, alkotásokban kiteljesedését. Szinte minden napját a tudományos igazságok keresése és a látható világ szépségeinek kifejezése töltötte ki. Ez szó szerint igaz, hiszen választott hivatása teljes embert kívánó szülész orvosi feladatainak ellátása után a pihenést végletekig lerövidítve élt: éjszakáiból órákat szánt rendkívül precízen elkészített akvarellsorozatainak, tollrajzainak elkészítésére.

Rendkívül sok viszontagságot megélt halábrázolásai közül végül Dorog városának és civil szervezeteinek összefogásával egy reprezentatív album 105 akvarellel jelent meg méltó köntösben 2003-ban. Az album előszavában az alkotó teljes pályaképét megfogalmazó szerkesztő, Kovács Lajos így ír a rendkívüli munkáról: „Ez egy befejezetlen, befejezhetetlen történet. De most örüljünk ennek az albumnak. A tudósnak fölébe kerekedik a művész…A teljességet is megkísértjük talán egyszer.” A tudós nem késett sokáig. Még abban az évben megjelent a „Dorogi füzetek” 28. kötetében a „Magyarország halainak rendszertani leírása” című dolgozata. A szakmai körökben művei iránti érdeklődésre jó példa, hogy a halála előtti napon az oroszországi Voronyezsben tevékenykedő honfitársunktól érkezett egy telefon: halalbumának ismeretében hogyan tudna szert tenni halhatározójára is.

A „teljesség megkísértéséről” pedig még sokat lehetne szólni. Szinte már néprajzi, vallástörténeti, építészettörténeti alapossággal járta körül másik ábrázolásra kiszemelt témakörét, az esztergomi Bazilika, illetve a környék templomainak, kápolnáinak képi ábrázolása alkalmából. A Dorogi Galériában megrendezett kiállításán mutatta be anyagát. 1960-ban Rómában járt. Az Olimpiai Játékok két hete alatt sportorvosként szaktanácsadója volt a kvalifikációt szerzett magyar ökölvívóknak. Feladatát olyan színvonalon látta el, hogy olimpiai bajnoka is lett a magyar küldöttségnek Török Gyula személyében. Minden szabad idejében az örök várost járta, és apró kis vázlataiból is sorozat lett otthon: A Pizza Navonatól a Via Appiaig minden nevezetesség papírra került. De tollrajzai vannak megsemmisült német emlékművekről, valaha volt munkahelyeiről. Valamennyi sorozatára jellemző az aprólékos pontosság, a tudományos háttér feltárása, a teljességre törekvés.

Dr Till József egy másik művészeti ágban is jeleskedett. Átélt élményeit versekben is megfogalmazta már igen fiatalon. Még 1948-ban orvostanhallgatóként segített egy szülésnél, és az újszülöttet egy verssel is megajándékozta, melynek kezdősora ez volt: „Leszel te is még hatvanéves”. A megajándékozott őrizte is a szüleitől kapott verset, és 2008-ban a beteljesült jóslat jegyében meg is látogatta hajdani orvosát. Verseivel a doktor úr az első dorogi irodalmi almanachban jelentkezett 2009-ben (Belépő. Dorogi füzetek 37.)

A számára kedves embereket mindig műveivel ajándékozta meg. Utolsó kezelőorvosának egy egész kéziratos könyvet állított össze saját műveiből, írásaiból, rajzaiból.

Dr. Till József nyílt, szókimondó, humanista meggyőződéséhez mindig hű egyénisége erkölcsi példát is jelent. Nagyon is illik rá egy másik kései reneszánsz személyiség, dr. Albert Schweitzer egy gondolata: „A valóságot alakító erők közül az erkölcsiség az első. Ez az a döntő tudás, amit a gondolkodással meg kell hódítanunk. Minden egyéb mellékes.” Munkásságát szakmai elismerések kísérték, kiemelkedő teljesítményét Dorog városa Pro Urbe díjjal és a Dorogiak Dorogért elismerő oklevéllel fejezte ki. Dr. Till Józsefet Dorog városa saját halottjának tekinti.